Bucsuta Község Önkormányzat Képviselő-testülete pályázatot szándékozik benyújtani a Bucsután meglévő Kápolna bővítésére, közösségi szintérré alakítására.
A jelenleg kb. 20 fő befogadására alakalmas kápolna nem tudja kielégíteni a település igényet, ezért fontos lenne annak kibővítése. Az átépítés anyagi terheit pályázati forrásból kívánjuk megvalósítani, de sajnos az önrész megfizetése is nagy terheket ró az önkormányzatra.
Ezért, minden anyagi és egyéb támogatás fontos számunkra és köszönettel fogadjuk.
Adományát az alábbi számlaszámra tudja eljuttatni:
RK Plébánia Hivatal Söjtör Bucsutai Templom
74000119-10727775
Község bemutatása
Bucsuta egy zalai kisközség, melynek lakosai mindig arra törekedtek, hogy
a falu épüljön, szépüljön akár társadalmi munkában is. A lakosság összefogására
nem lehet panasz, mindent megtesznek azért, hogy a település igazodjon a kor
követelményeihez.
Hagyományőrző csoportunk sikereinek részesei a Gondozási Központ gondozottjai
is, hiszen aktívan részt vesznek a csoport munkájában. Az itt folyó kulturális
munkát sok nagyközség is megirigyelhetné.
A művelődési ház működtetéséhez az Önkormányzat egy főt foglalkoztat aki 1979 óta látja el ezt a feladatot, rendszeresen részt vesz a megyei továbbképzéseken, tanfolyamokon, tartja a kapcsolatot a megyei és országos szervekkel, szervezetekkel.
Önkormányzatunk igyekszik kulturális és sportolási lehetőséget biztosítani a község lakói számára. A falu népesség megtartó erejéhez szükség van az infrastruktúra fejlesztésére és a község meglévő intézményeinek felújítására. Az Önkormányzat mindent elkövet, hogy a lakosság igényeihez és a lehetőségekhez mérten kielégítse az itt élők szükségleteit.
Községünkben nincs sem általános iskola, sem óvoda, ezért számunkra kötelező
feladat, hogy mindent megtegyünk azért, hogy az időskorúak méltó megbecsülése
mellett a felnövekvő nemzedék is megtalálja helyét településünkön. Ehhez kapcsolódóan
a falugondnok feladatat többek között a gyermekek óvodába, iskolába szállítása
Pusztamagyaródra.
Szervezetek
A bucsutai Önkéntes Tűzoltó Egyesület már az 1940-es évektől működik. Elmondhatjuk, hogy a tűz megelőzése, oltása mellett fontosnak tartják, hogy aktívan részt vegyenek községünk közéletében, közösen munkálkodjanak azon, hogy a lehetőségekhez mérten fejlődjön e szép természeti környezetben lévő település.
22 éve a falu aktív lakóiból megalakult a Hagyományőrző Csoport, akik magukra vállalták a helyi népdalkincs, a hagyományok, munkaszokások, népszokások összegyűjtését, felelevenítését.
A községben Vöröskeresztes Alapszervezet is működik. Fő tevékenysége: évente 2 kiszállásos véradás megszervezése, egyedülálló időskorúak és a beteg gyermekek segítése.
Nem bejegyzett szervezetünk az Ifjúsági Klub, amely lehetőséget ad a fiataloknak a közös programok megvalósítására.
Történelem
Az első írásos említést 1289-re teszik Bachita névvel. A mai formáig több változata ismert (1320: Bazytha, 1360: Bachta, 1364: Bachytha, 1524:Bwchytha, 1542: Bochyta, 1576: Bacsita, 1696: Borcsita, 1720: Bocsuta, 1790: Butsota, 1796: Bucsuta). A név eredetére vonatkozó egyik nézet szerint a szláv Bratislav személynév származékaként tünteti fel. Az elnevezések ideje bizonyítja, hogy folyamatosan lakott hely volt. 1541-ben orosztonyi és bakonaki nemesek familiárisaikkal együtt kirabolták.
A községtől északra levő dombos terület a törökfutás előtt lakott volt. A régi erdő kivágásakor sok templomi kincset, csontvázakat, tégla és kőmaradványokat találtak ott. A községhatár környékén több melegvizű forrás található.
1576-ban a török - több más faluval együtt - felégette. Valószínű, hogy Kanizsa török uralma alatt lakatlan hely volt, a lakosság az erdőbe vagy más településre menekült. Az elpusztásodott helyet a terület új urai megpróbálták benépesíteni. Az Eszterházyak levéltárában található egy telepítő levél 1694-ből, ekkor hét negyed telek volt itt hét családdal és egy zsellérrel. A népesség csak lassan nőtt, még 1710-ben is prédium volt.
A Mária Terézia-féle urbárium kiadásakor herceg Eszterházy Miklós herceg tulajdonában volt a település. Ekkor a községhez már szőlőhegy is tartozott. 1777-ben Bánokszentgyörgy filiája, 13 jobbágy lakta. Ekkor csak haranglába volt a helységnek. Az oktatást a bánokszentgyörgyi tanító látta el.
1786-ban az alsólendvai uradalomhoz tartozott. A bárány és méhtizedet természetben adták. 1793-ra a lakosság 343 főre csökkent majd ezt követően gyarapodásnak indult. 1796-ban a falu 62-házában 469 római katolikus lakos élt. Az uradalmi erdőt makkoltatás és épületfa kitermelés céljára hasznosították emellett a községnek volt pálinkafőzdéje és 568 hold irtásföldje.
1802-ben már 438 lakosa volt. 1828-ban 62 házat és 469 római katolikus lelket írtak össze. Bucsuta elemi iskolája 1868-ban létesült. 1910-re már 374-en tudtak írni és olvasni. Megélhetésük fő forrása az állattartás volt, amely az erdei élethez kapcsolódott. Megélhetést jelentett az 1940-es évekig a szövés-fonás is. A múlt századtól volt a falunak két-három szénégetője, akik eladásra égették a szenet. Laktak az erdőben vesszőabroncs és fazsindelykészítők is. Az olajmezők feltárása, az olajipar fellendülése óriásit lendített a lakosság anyagi helyzetén. Mód nyílt arra, hogy terményeiket Bázakerettyén értékesítsék.
Szociológiai jellemzők
1949-ben 145 lakóházban 664-en éltek. Erdészlak külterületi lakott helynek 14 lakosa volt. 1962-re csökkent a lélekszám, a 150 házban 586 személyt számoltak össze. Külterületen 12-en laktak három házban. 1970-re így alakult a népességszám: 139 lakóház, 478 személy. 1997-ben a lakások száma már csak 124. A közösség népességének alakulása az elöregedés miatt mutat csökkenő tendenciát. Elmarad a fiatal és a közép korosztály arányának növekedése, magas az inaktívak száma az aktív lakónépességhez viszonyítva.
Az iskolák államosításakor osztatlan elemi iskolája volt a településnek mely később részben osztott lett. Egy tanteremben két tanító oktatott.1953-ban építettek új iskolát és tanácsházat is. A gyermeklétszám csökkenése miatt 1965-ben megszűnt a felső tagozat, de az alsósok a hetvenes évek végéig Bucsután tanultak. Ma már nincs oktatási intézmény a faluban. A gyerekek Pusztamagyaródra járnak óvodába és iskolába.
A településen élők túlnyomó részben római katolikus vallásúak. A vallási élet gyakorlására a harangláb helyett kápolnát építettek az 1970-es évek végén.
A háziorvosi ellátás, fogorvosi ellátás és a védőnői szolgálat Pusztamagyaródon található.
Az infrastrukturális hálózatból egyedül a szennyvízcsatorna kiépítése nem valósult meg egyenlőre. Bucsutának kövezett útja 1958-tól van. 1960-ra az utak és az utcák kiépítettsége 60%-os volt. A belterületi önkormányzati kezelésű utakat 1992-ben sikerült aszfaltburkolattal ellátni. 1961 óta van autóbusz közlekedése a településnek. 1959-ben vezették be a villanyt, 1982-ben közvilágítási rekonstrukció valósult meg korszerű nátrium lámpás világítással.
A településen 1946-tól vezetékes gázzal fűtenek. A lakások 80%-a vezetékes ivóvízzel ellátott, a bevezetésre 1989-ben került sor.
A gazdasági életben napjainkra egyetlen meghatározó elem maradt, a kincstári erdőket kezelő Zalaerdő Rt amely jelentős munkaerőigényével megélhetést biztosít a községben lakók egy részének. A községi határ érintetlensége és a nagyfokú erdősültség jó élőhelyet biztosít az erdei és mezei vadállománynak, mely jó alapot ad a vadgazdálkodási és vadásztatási feltételekhez, amelyet üzemi keretek között szintén a Zalaerdő Rt. jogosult gyakorolni. Bucsuta vadgazdálkodási területe beletartozik a "gímszarvas génbank rezervátum"-ba.
A bolthálózat működtetését a Mura ÁFÉSZ végzi, az italbolt bérleti szerződés alapján üzemel.
Bucsuta megemlékezik világháborús hőseiről. Található a községben I. világháborús emlékhely, I. és II. világháborús emlékoszlop. A második világégésben 20 lakóját veszítette el a kis falu.
1996-ban a Zalai Madártani Egyesület madártani sátortábort szervezett két turnusban, amely tevékenység hagyománnyá vált.